HTML

Be-néz-tem

Megint be-néz-tem. Régi és új gondolataim írom le ide. Nem egy megszokott naplót szeretnék írni, inkább a világ egy tükörképét szeretném eléd tartani kedves olvasó. Valószínű innen nem fogod megtudni, hogy mit csináltam aznap, de ha jól olvasod, lehet hogy átmegy majd, hogy épp mit éreztem. Gondolj bele; ha csak azt a csodát megéljük, hogy eléd tárul, te mit éreztél volna a helyemben, akkor már megérte itt találkoznunk... Ha érdekes amiket írok, olvass bele a blogregényembe is: http://szivberlet.blogspot.hu

Címkék

1991 (1) 1992 (2) 1993 (3) 1996 (1) 1999 (1) 2000 (1) 2003 (1) 2005 (1) 2007 (3) 2008 (3) 2009 (4) 2011 (3) 2012 (4) 2014 (1) fordítás (2) haiku (1) kalandok (2) kép (1) mese (2) novella (5) vers (21) villamos (2) Címkefelhő

Friss topikok

Linkblog

2008.02.06. 10:11 Benedic

Sting (régi szomorkodós a "Mad About You" című szám alatt, 1992)

Itt van hát egy új ünnep
De még ismerem minden lépted
Még nem felejthettem el neved
De a régi gyertyák helyett újak égnek

A szívemből tör fel a fájdalom
Mert az eszemmel csak félelmet érzek

Én elvesztem
Hisz elvesztettelek

Az első karácsony nélküled
Az utolsó nekem
Félek egyedül
Hisz elfogy az életem

Mikor egy új díszt felrakok
Leesik róla minden emlék
Élesen világít hűlt helyed
Akkor is látnám, ha elmennék

Szívemben kiégett minden
Elveszett innen az élni vágyás

Meddig bírom
Csak a könnyem iszom

Pont ekkor fog meg egy idegen kéz
De szemed előtt az arcom lebeg
Erősen elnyeled a könnyed még
De szíved helyett, csak eszed nevet

Szívedből feltör a fájdalom
Hisz ez megint csak a régi érzés

Te elvesztél
Hisz elvesztettél

Az első karácsony nélküled
Az utolsó nekem
Félek egyedül
Hisz elfogy az életem

De új csillag került
Melynek fényét mindketten
Éreztük
Hogy összetartozunk
Hisz a szerelmünk
És mindenünk
Az életünk
Már egybeforrt

Itt van hát egy új ünnep
De még ismerem minden lépted
Még ne felejthettem el neved
A gyertyák helyett újak égnek

A szívemből tör fel a fájdalom
Mert az eszemmel csak félelmet érzek

Én elvesztem
Hisz elvesztettelek

Én bármeddig várhatok
Míg dobog itt belül
Aztán is rád vigyázhatok
A csillagon keresztül
De a halált is legyőzhetem
Hiszem ezt szentül

Másképp elvesztünk
Hisz elvesztettük
EGYMÁST

3 komment

Címkék: vers 1992


A bejegyzés trackback címe:

https://beneztem.blog.hu/api/trackback/id/tr54327497

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pyry 2008.02.06. 19:30:36

Szomorú és gyönyörű.

Benedic 2008.02.07. 11:55:52

van aki szerint kicsit kaotikus is, ahogy ugrál az érzés ide-oda, de azt hiszem pont ettől adja vissza azt amit akkor éreztem. Ahogy az ember minden kis hit morzsába bele akar kapaszkodni...

Pyry 2008.02.07. 17:58:30

Ritka az hogy az érzelmek teljesen tiszták és egyértelműek, legtöbbször pont ilyenek mint amilyennek leírtad. Szerintem. Szóval tökéletes :)