Vége van. Nyugalom. Eltemettünk. A szemünkben az egyre lassuló könnycseppek egy-egy nagy görgeteggé állnak össze. Elmentél és mi itt maradtunk. Csak az eszünk mondja még nyugtatólag, hogy visszajössz, de a szívünk tudja, már messze jársz. Csend van. Hiányod elszív minden…

Ha véget ér az utolsó strófa, lassan elhalkul a zene,De a lelked örökké visszahangozni fogja a többi ember fele.Tudnod kell: a csend, mindig a hang ünnepe

Kétféle helytelen úton találhatsz egy útkereső vándort. Ahol te már jártál és ahova ezután tévedsz. Vajon melyiket lenne bölcs elítélned?

Ahogy egyre többet élsz, Egyre jobban érzed,Hogy sokkal jobban félszMinthogy akarná a végzetMár könnyebben jutsz rajta túlHa egy szeretted elmegyMert már egyre többen vannak ottÉs egyre kevesebben veled...2009 június 29.(Keresztanyám emlékére)