HTML

Be-néz-tem

Megint be-néz-tem. Régi és új gondolataim írom le ide. Nem egy megszokott naplót szeretnék írni, inkább a világ egy tükörképét szeretném eléd tartani kedves olvasó. Valószínű innen nem fogod megtudni, hogy mit csináltam aznap, de ha jól olvasod, lehet hogy átmegy majd, hogy épp mit éreztem. Gondolj bele; ha csak azt a csodát megéljük, hogy eléd tárul, te mit éreztél volna a helyemben, akkor már megérte itt találkoznunk... Ha érdekes amiket írok, olvass bele a blogregényembe is: http://szivberlet.blogspot.hu

Címkék

1991 (1) 1992 (2) 1993 (3) 1996 (1) 1999 (1) 2000 (1) 2003 (1) 2005 (1) 2007 (3) 2008 (3) 2009 (4) 2011 (3) 2012 (4) 2014 (1) fordítás (2) haiku (1) kalandok (2) kép (1) mese (2) novella (5) vers (21) villamos (2) Címkefelhő

Friss topikok

Linkblog

2009.08.12. 16:19 Benedic

Búcsú szerettemtől

Vége van. Nyugalom. Eltemettünk. A szemünkben az egyre lassuló könnycseppek egy-egy nagy görgeteggé állnak össze. Elmentél és mi itt maradtunk. Csak az eszünk mondja még nyugtatólag, hogy visszajössz, de a szívünk tudja, már messze jársz. Csend van. Hiányod elszív minden kimondásra váró mondatot. Csak a meggyújtott gyertya ad némi enyhülést. Elcsábít a fájdalomtól a fénye egy pillanatra, aztán visszatódulnak a gondolatok.

Miért kellett ezt? Mi lesz most? Isten hogy engedhette? Pont téged? Nélküled hogyan tovább? Annyi dolgod lett volna még. Velem...

Látom a többiek szemében is a nehezen kimondott igazságot. Neked jobb ott. Már nem fáj, már nem félsz, már nem látod a mosolyunk mögött ordító tehetetlen kétségbeesést.

Szép emlékek ugranak be. Mosoly. Ölelés. Még nagyon éget mind. Majd... majd nemsokára szívből tudunk örülni ezeknek a lelkünkben felejtett szép képeidnek.

Tudni fognak rólad akik ezután jönnek! Aki engem akar megismerni, téged is meg fog. Kétségbevonhatatlanul részemmé lettél.

Most még egyenként és fájdalmasan pattan el minden kis gyökérdarab, ami hozzád köt. Hívnálak, ölelnélek, kérnélek, szidnálak, szorítanálak, élnék veled és melletted mint eddig. Mind-mind külön szorítja lelkem, fájsz nagyon. Még nem mondhatom ki, mert mások még semmit nem értenének, de amint begyógyulnak kissé, már kimondhatóvá fog válni kapcsolatunk összes apró gyöngye. Gyógyító lesz minden tágra nyílt szempár, minden önfeledt nevetés, amit közös emlékeinkkel váltunk ki. Te meg én.

Alig mentél el és már hiányzol. Mi lesz a lelkemben ápolt kerteddel? Persze tudom a választ. Rám bíztad, mától nekem kell vigyáznom rá. Nyugodj meg, nem lesz semmi baj, vigyázok rá. Vigyázok Rád. Nyugodj meg Lelkem, nyugodj meg...

1 komment

Címkék: novella 2009


A bejegyzés trackback címe:

https://beneztem.blog.hu/api/trackback/id/tr381305367

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása