Látod rohan felénk a nyár.
Már él a rét,
S feléd nyúl ezer virág.
Nem fáj a tél,
A világ elfeledte már.
Lám milliónyi méh viszi porát
Nekem se fáj,
Hisz a múltam elmúlt már.
Előre néz,
Kinek a szerelem szívébe száll.
Aranyló méz,
Az életem ma már,
És boldogan nyelem feléd az út porát.
Egy puha kéz,
Mely kezemhez nyúl.
Nincs bennem félsz,
Csak szívem dobog vadul.
Nem szorítlak én,
Csak ölel két kezem.
Ha van kedved, hát rohanhatsz velem.
Nem sötét az éj,
Hisz jön velünk a hold.
Nem kell hogy félj,
Hogy így a komorság ránk ront.
Közel az ég,
Köszönnek csillagok.
És mindegyik, a szemedben ragyog.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.