Hogy ilyenkor milyen vagyok Istenem, jól tudod
Vajon Ő szeret-e engem, nem tudhatom
De érzem, hogy újra és újra meghódíthatom
Számolgatom, hány nap, talán még egy
Mire forró testem a testéhez érhet
Addig csak egyre növekszik a vágyam
Hogy miden érzékeny pontját újra megtaláljam
Forró csókkal kezdünk, mint ahogy mindig kezdtünk
A külső világot rögtön elfeledjük
A nyakát puszilom az ő keze lent jár
A fenekemen érzem mindkét kezét immár
Csodálatos játék és ez csak a kezdet
Minden zongoraszólamot rögtön elfeledtet
A szám újra a száján jár már
És mindig vissza-visszatér ezen a csodálatos játszmán
Hajamba borzol és én megborzadok
Talán ilyen játékot űznek fent az angyalok?
Miközben nyelvem a mellbimbóját érzi
A kezem már az erdőt és borzasát idézi
Mikor már tudom fokozni nem lehet
Hisz érzem rögtön elélvezek
Gyöngyöző nevetése fülcimpámba remeg
Hirtelen ellop testemtől minden kezet
Megfordulunk, ezután ő van felül
Mellembe harap egyre szemtelenebbül
Magához húz, én némán evezek be
Teste legmélyebb rejtett szegleteibe
Nem szólunk, csak testünk csacsog
Tudom ő is az, én is boldog vagyok
Itt volt még egy este, melyet nem feledhetünk
Összebújunk, hogy együtt hűljön testünk, lelkünk, hevünk…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.