Hülye hideg van így reggel, a hó se akar elolvadni. Az ember úgy bukdácsol a félig olvadt, félig újrafagyott hókásában, mint egy burleszkfilm szereplője. El kell jutni a villamosig, onnan már csak állni/ülni kell. Zene a fülbe, menetelés. Ugyanúgy botladozom, de már nem érdekel, mert jó zene szól. Hobo Blues Band. Francba. Általában szeretem, de most túl szomorú. Továbbléptet, Hobo, továbbléptet, Hobo, ez valami vicc? Zene kikapcs, fülbeordító kikapva. Kis lépések nekem, nagy lépés a villamoshoz. Hehe. Végül is túléltem, itt vagyok, jön is hamarosan.

Felszállok, hálaégnek nincsenek sokan. Leülhetek anélkül, hogy öreg nénik néznének szúrós szemmel rám. Szemben két utas ül, egy farmeres srác, - ma divatos kapucnis pulcsi a kabátja alatt és a fejére húzva - és egy ránézésre is jómódú, magas, csinos lány - szép ápolt haj, visszafogott tökéletes smink, fiatalos, de elegáns ruha. Nem néznek egymásra.

Anita

A lány édesapja András miniszteri titkár. Átlagosnál kicsit alacsonyabb, kopaszodó ember. Évek alatt küzdötte fel magát lassan, de biztosan. Alaposan és türelmesen építette a kapcsolatait és ezzel biztosította karrierje biztos ívét. Jó titkárhoz méltóan elsőre senkinek nem tűnik fel, el tud tűnni a legkisebb tömegben is. Rendszeresen lebecsülik a képességeit és hatalmát, így sokkal könnyebben ér el mindent, mintha felkészülnének rá.

A felesége Andrea csinos, magas, attraktív nő. A gyerekkora óta sportoló, kitűnő tanuló lányból gyönyörű bombázóvá cseperedett fel. A férfiak mindig körberajongták, ezért soha nem bízott bennük. Ezt apja is erősítette benne, aki egy nyugati politikai küldöttségből disszidált Kanadába, amikor ő egy éves volt. Évtizedek múlva derült ki, hogy ott újra családot alapított. Andreát akkor már nem tudta felkavarni annyira.

Amikor megismerték egymást, András még alacsony beosztásban dolgozott egy budai önkormányzatnál. Egy KISZ rendezvényen ismerkedtek meg. Az akkor még fiatal, de már jó eredményeket elérő élsportoló meglátott valamit a rendezvénynek otthont adó önkormányzatot képviselő férfiben, amit rajta kívül nem sokan. A protokoll alapú közös kávézásból hosszú kellemes beszélgetések alakultak ki. Egy-egy fél órára lehullott a saját maga által épített álarc a fiatal politikusról és kihozta belőle az érző, fantáziadús, romantikus férfit. Mindkettejüket lenyűgözte ez a mindig csak percekig létrejövő kegyelmi állapot. A kívülről nézve csendes szerelem, évek alatt elszakíthatatlan köteléké vált. Feleségként ezekért az egyre ritkább és egyre rövidebb pillanatokért élt.

András nem erőltette a gyermekáldást, sőt, ha szóba került alapos érvekkel döngölte a földbe felesége vágyait, bár inkább megszokásból, mint meggyőződésből. Andrea mégis elérte, hogy gyereket szülhessen. Olyan finoman és eleganciával hordta ki a kicsilányt, hogy a környezete is csak az utolsó hónapokban vette észre. András tudta, hogy vesztett, így elfogadta a tényt. Andrea életének új célja az anyaság lett.

Anita igazi kényelemben és jólétben nőtt fel a Hármashatárhegy luxusházai között. Apja szigorú volt, de amíg kicsi volt nem sokat látta őt. Későn ért haza, amikor ő már aludt. Anyukája mindig azt mesélte, hogy apukája babaként sokszor fürdette őt, de valahogy ebben soha nem hitt. Lényegében anyja nevelte fel. Hozzá hasonlóan sokat sportolt és általában osztályelsőként végzett az évfolyamában.

Két perce ülök velük szemben, amikor felfogom. Együtt vannak! Csak lefelé kellett néznem. A lábuk összeér. Nem feltűnően, akár véletlen is lehetne, de a kezük elárulja őket. Persze csak akkor ha velük szemben ülsz és nincs jobb dolgod, mint figyelni. A lány bal keze a fiú jobbjában pihen mozdulatlanul.

Attila

Mindig is poénosnak tartotta, hogy ő egy lakótelepen lakik és ha reggel kinéz az ablakon a Hármashatár-hegy csodálatos panorámája tárul elé, de a hegyen épített kacsalábon forgó házakban lakók szeme elé az ő lakótelepük szürke házai tárulnak. Ezen sokat vigyorogtak az apjával az erkélyen sörözve.

Apja a katonaságon tanulta ki az autószerelés alapjait, aztán mikor leszerelt civilként is ezt a szakmát választotta. Bár vidéki ember volt, a pesti katona haverok által nagyon jó állást talált a fővárosban. Otthon is ezt látta, ezért tudta, hogy a kemény munka az élet része és - ahogy az apja és az ő apja is mondogatta  - a boldogulás alapja.

Édesanyja már tanárnőnek készült akkor is, amikor leendó férjével találkozott a Tabánban. Mindketten más partnerrel jöttek, de mivel közös volt a társaság, valahogy mindig egymás mellé keveredtek. Az éjfél utáni utolsó tánc alatt már tudták, hogy együtt sétálnak haza. Bár nem laktak túl messze, de mégis reggel hétkor feküdtek le. Semmi különleges nem történt, csak séta és beszélgetés hajnalig. Fél év se telt el, és túl voltak a falusi esküvőn, amit évek múlva is sokan emlegettek. Még egy év, és megszületett a nagyobbik fiuk, majd rá egy évre a lányuk és végül a legkisebb gyerek, Attila.

Bár apja nagyszerű ember, de Attila iskolaválasztása majdnem tönkretette a családi nyugalmat. "Legyen szakmád, aztán urizálhatsz!", ez a jótanács is generációkon keresztül jutott el a legkisebb fiúhoz. Ehhez képest, bár imádta a kocsikat és szeretett apjával és bátyjával szerelni, de annyira vonzotta a zene, hogy ének-zenei középiskolába jelentkezett. Egy hónapig nem voltak jókedvűek a közös vacsorák, de a végül már az apja vette meg Attilának az első hangosítót a gitárjához.

Nem szorítják egymást, a lány hüvelykujja nagyon lassan, szinte észrevétlenül megmozdul. A srác ugyanilyen lassan simogatja vissza. Nincs köztük semmi más kontaktus. Az egyik kifelé néz az utcára, a másik mereven lefelé. Néha szinte szinkronban váltanak. Közben a villamos halad.

Anita és Attila

Anita már kicsi kora óta járt énekkarba, gyorsan kiderült, hogy nagyon szép és biztos hangja van, érdemes gyakorolnia. A sok különóra között nem tűnt fel a családnak az ének. Akkor kezdtek gyanakodni, amikor Anita már nem annyira érdeklődött a jog iránt, mint ahogy azt a szülei elvárták volna. Apja kijelentette, ügyvédnek és később bírónak kell mennie. Ott tud neki a legtöbbet segíteni és Anita is onnan tudja az édesapja érdekeit legjobban védeni. Hónapok munkájába telt a két nőnek a családban, míg kiegyeztek abban, hogy a középiskola lehet ének-zenei, de csakis akkor, ha ennek ellenére elég pontot szerez a jogi egyetemhez.

Attila nyolc évesen járt először Anita háza előtt. A lány elütötte a bicajával. Anita felvitte a bicebócát a házukba és nyolcéves képest nagyon szakszerűen ellátta a srác sebét. A lány szülei ezután egy emberként tiltották el a kis "proli kölyöktől". Ez sodorta igazán egymás felé őket. Két éven keresztül sokat játszottak együtt a panelrengetegben. Persze nem csak ketten, hanem a bandával ahova Attila járt. Közös együttest is alapítottak, Anita volt az énekes, Attila a gitáros. Aztán az egyre több szakkör miatt Anita elmaradt. Évekig semmi, néha az utcán egymásra néztek és köszönés nélkül elmentek egymás mellett. Addigra mindkettejükbe belenevelődött az osztálykülönbség kegyetlen valósága.

A villamos egy új megállóhoz érkezik. A pár lassan életre kel. Elkezdenek szedelőzködni. Felállnak és egy lassú érzéki csókkal köszönnek el egymástól. A fiú a második, a lány a harmadik ajtón száll le. Lent már nem néznek egymásra. Mindketten belesodródnak saját társaságuk tömegébe.

A középiskola első napján meglátták egymást és tudták; innentől már kitörölhetetlenül egy az útjuk. Attila szülei nem ellenzik, hiszen fiúk választottja kedves, illedelmes lány. Anita édesanyja is érti mi történik a lányával, hiszen ő is egy másik "kasztban" találta meg az életét. A furcsa inkább az, hogy nem csak Anita apja, de a két fiatal társága se hajlandó még elfogadni ezt a kapcsolatot. Ők azonban valami nem evilági bölcsességgel telve tudják, hogy mit akarnak és merre tartanak.